Gazdasági, társadalmi, esztétikai értékválság - de merre tovább?

A hétvégén nagy kommentvita alakult ki egy Facebook profilon a ragasztószalagos banán körül. Eddig én sem értettem a lényegét, csak felháborodottam éreztem, hogy ez már sokkkk. Ez lenne a modern művészet?

Egy művészettörténész aztán helyre tette bennem a mű értelmezését. Engedélye nélkül a nevét nem közlöm, de változtatás nélkül bemásolom a kommentet.

Katalin, megpróbálok neked segíteni a mű értelmezéséhez. Nagyjából arról van szó, amit te is pontosan érzel: hogy olyan korban élünk, amelyikben értékválság van. Az az elv, ami korábban igaznak tűnt, hogy ha veszünk egy műtárgyat, azt majd megörökölheti az unokánk, aki esetleg jó pénzért el is tudja majd adni, az ma már nem igaz. Egy műtárgy érhet az egyik pillanatban sokezer dollárt, a másik pillanatban pedig semennyit. Ugyanez történik infláció esetén a pénzzel, vagy egy részvénnyel, ha hirtelen megzuhan az ára. Ez a mű egyrészt teljes általánosságban beszél az értékválságról, másfelől magát a művészeti piacot is kritizálja, amiért az ilyen kiszámíthatatlanul viselkedik. Amiben az a csavar, hogy ugye a mű éppen a saját közegére reflektál, miközben maga is részt vesz annak irracionális működésében. És akkor vannak még ilyen határkérdések, hogy mi egy műalkotás definíciója, nevezhetek-e műalkotásnak valamit, ami egy banán és egy ragszalag együtteséből áll. Ez egy referencia a dada és a szürrealizmus alkotásmódjára, a talált tárgyak és a véletlen asszociációk beemelésére a művészetbe, ami ugye jó száz évvel ezelőtt volt, tehát a mű azt is állítja, semmi nem változott azóta. További művészettörténeti referencia a banán, ami a romlandósága okán ún. Vanitas-szimbólum (ennek nézz utána), az érett és romlásnak induló gyümölcs csendéleteken a mulandóságot és a dolgok hiábavalóságát szokta megjeleníteni. Ez ismét korrelál az értékválság-témával. Végül nézz rá az eredeti műre, a C-alakú banán keresztben áthúzva a ragasztószalaggal az Euró jelét adja, úgyhogy felmerül a műtárgy=pénz(érték) kérdése.

Talán a legtömörebb értelmezési mező: a banán, mint fallikus szimbólum felér egy feltartott középső ujjal az "artworld" felé.

Tehát a galériában kiragasztott banán, hűen szemlélteti a gazdasági, társadalmi esztétikai értékválságot, amiben most vagyunk. Ebből következik, hogy ha pl. egy újabb gazdasági válság hatására ráeszmélünk, hogy az anyagi biztonság és érték csak egy illúzió, akkor komolyan el kell gondolkozni azon is, hogy merre tovább.

Vannak e olyan egyetemes értékek, amik nem múlandóak, és érdemes e effelé tendálni?

A művészetnek és nekünk, művészeknek, nem felelősségünk-e befolyást gyakorolni az előttünk álló tendenciára?

Ok, de merre?

A művészettörténész kommentje így folytatódik.:

Egyrészt a művészet bármit kifejezhet, nemcsak a "fennköltet"………..Másrészt a modernizmus alapkérdései az Igazság, a Fejlődés, az Egyenlőség, most direkt írom ezeket nagybetűvel, ezek mik, ha nem "fennkölt" fogalmak?

Mélyen egyet értek vele. Minden művésznek el kell gondolkodnia ezen. Az alkotásaimmal hozzájárulok e az egyetemes emberi értékek közvetítéséhez?

Mielőtt bárki beleköt, utána néztem.

Kivonatosan idézek ebből a forrásból:

http://www.schulmann.hu/istvan/az-emberi-ertekek-attekintese/

Az emberi értékek

Az emberi értékek a társadalom építőkövei, azok a jellemvonások és képességek, amik lehetővé teszik az emberek közös, eredményes tevékenységeit.

Emberi értékek bővíthető listája, ABC sorrendben