A felnőtté válást gyakran a serdülőkorhoz kötjük. Elhagyva kedvenc játékunkat kilépünk a nagybetűs életbe. Társsal, vagy anélkül igyekszünk ember módjára élni. 

Ám a felnőtté válás egy véget nem érő folyamat. Tapasztalatokat szerzünk, változunk, új játékszabályokat tanulunk. Vannak akik megrekednek egy bizonyos szinten. Félnek az újtól, a változástól. Pedig a változás jó. Csak meg kell tanulnunk élni vele. Figyelni, észrevenni benne a jót, a követni érdemeset. Igaz a csalódások, a kudarcok néha megállásra késztetnek. utána félünk újra felállni és elindulni. De mi lett volna velünk ha gyerekként is így gondolkodunk? Pedig hányszor szereztünk sajgó sebet a térdünkre! Mégis felálltunk és mentünk tovább. Ne félj hát felállni. Van még előtted szép, amiért érdemes tovább menni!