Az emberiség sohasem tudott  egységben élni. Egyénenként mindannyian erre vágyunk: nyugalmas, szélcsendes időkre. A hullámok azonban újra és újra felkorbácsolódnak. És mindig valami külső behatás következtében. A történelem bőven szolgáltat bizonyítékot erre. Uralkodók és elnyomottak örökös véget nem érő körforgása. Véres, és tüzes csaták, hullámhegyek minden korszakban. Miért? Kérdezhetnénk együgyűen. És talán kész is a válasz. Mindenkinél más és más. Erőforrásokért? Vagyonért? Hatalomért? Hogy megtanuljuk a rossz után értékelni a jót?  Fejlődésért? Vajon a fejlődés elvisz-e minket oda, hogy egyszer megtanulunk egységben és csendesen is élni? Ha társadalmi szinten nem megy, tegyük meg egyénileg.