A nő az élet bölcsője. Alapvető természetében magában hordozza a szeretetet a könyörületet, az elfogadást, a gondoskodást.  Férfierőt megtestesítő nyugati kultúránk ezt gyengeségnek tartja. Különösen az elmúlt századokban a nőket hátrányosan megkülönböztették. Kiszolgáltatott, gyenge teremtményeknek állították be, akik csak háttérben maradásra érdemesek. 

Az idő kereke csak forog. Az erősnek hitt maszkulin társadalmak alapjaiban omladoznak. Hova vezet mindez? Vajon a nők képesek lesznek időben ébredni? Képesek lesznek levetkőzni a bevett tradíciókat és kiállni magukért és gyermekeik jövőjéért?

Minden tulajdonságunk megvan hozzá. Belénk van ültetve. Nem kell a berögzött hagyományok keresztjén szenvednünk. Merjünk kiállni magunkért!  Merjük felszabadítani azokat a belső erőket és tulajdonságokat amiket kaptunk. Mert eljött az az idő, amikor az erő helyett a szeretet, a hatalom helyett az empátia. Az elnyomás helyett a gondoskodásé a főszerep.