Az egész életünk egy rohanás. Gyorsan hajtunk, tolakszunk a buszon, sietünk a gyerekért az iskolába, rohanunk a munkába, és onnan haza. Miért is?

Mi a célunk vele? Hogy minél több mindent besűrítsünk a napunkba? Ne maradjunk le semmiről? A világ felgyorsult. Lépést akarunk vele tartani. De hova is tartunk? Tisztában vagyunk a valódi célunkkal? Egyáltalán megkérdezzük ezt nap mint nap magunktól? Mi a célom?

Ne hagyjuk magunkat sodorni. Minél erőteljesebben nyomjuk a gázt, annál nagyobb sebességgel megy el mellettünk az élet. És elfelejtünk rácsodálkozni a táj szépségére, a virágok pompájára, a naplemente harmóniájára. Arra hogy fiatalok vagyunk, és erősek, hogy szerethetünk.

És egy szép nap arra ébredünk, hogy elment mellettünk minden.