Vajon a teremtés már befejezett, vagy ma  is zajló folyamat?  Biztosan éles  kritikára számíthatnék vallásos körökben: Ugyan már! Ne akarjunk Istent játszani!

A festmény mégis elgondolkodtató. Belehelyez bennünket a karmester szerepébe, aki egységet teremt a sokféle hangzás között, és felcsendül a szimfónia.

Szemmel látható hogy a változás és fejlődés az életünk meghatározó része. Tanulunk, gondolkodunk, új összefüggéseket fedezünk fel. Új technikai eszközöket gyártunk, amik kényelmesebbé teszik életünket. Ezzel egyidejűleg hatást gyakorlunk a természetre, a társadalomra és a benne szereplő egyénekre. És a kör ismét lendületet vesz. Az egyéntől, és az egyének sokaságától újabb gondolatok, tervek, megvalósulások látnak napvilágot. Mi ez ha nem maga a teremtés?