Művész sztorik a múltból

250px-csontvary_onarckep.jpgCsontváry Kosztka Tivadar, a tragikus sorsú festő bogaras ember volt.

Néha döbbenetes megállapításokkal ütötte mellbe hallgatóit.

– Megrendelésre nem lehet igazi mesterművet alkotni! – harsogta, mivelhogy soha nem tolakodtak körülötte a megrendelők.

– Dehogyisnem! – vitatkoztak a többiek. – Ott van például Michelangelo. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit is II. Gyula pápa megrendelésére festette…

Csontváry legyintett:

– Olyan is az – mondta megvetően.


/Forrás: Békés István: Új magyar anekdotakincs/

 

 

 Andersen meseíró volt, de élete korántsem volt mesés.

Testvérének, Karennak ükunokája, Anthony Majanlahti történész írta le, hogy az író miként szőtte bele saját életét meséibe.
Andersen A rút kiskacsában önmagát mintázta meg, csúnyának tartotta magát és ezért gátlásos volt. Boldogtalan szerelmeit írta meg A kis hableányban, A rendíthetetlen ólomkatonában. A fülemüle Jenny Lind svéd énekesnőről szól, akinek késve, levélben mert szerelmet vallani, de a nő csak "kedves testvérének" tartotta.

A kis gyufaárus lányban anyjához fűződő boldogtalan kapcsolatát írta ki magából.

Andersen érzelmei végig megmaradtak egy kamasz szintjén - vélekedik a történész. Vágyai ugyan soha nem teljesültek, de a szenvedés, az állandó epekedés jót tett alkotói képességeinek. Meséi szépek, de jobb, ha a gyerekek nem tudják, mi rejtőzik mögöttük - írta az olasz lap.

 

Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres.

Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.

Megkérdezték tőle, hogy miért gyakorol ennyit, hiszen a napi nyolc óra után, sokszor még rendkívül hosszú és fárasztó koncerteket ad. 
–  Én mindig is nagyon precíz ember voltam – válaszolta a művész – ledolgozom a napi nyolc órámat a többi már csak szórakozás.