Művész sztorik a múltból
Csontváry Kosztka Tivadar, a tragikus sorsú festő bogaras ember volt.
Néha döbbenetes megállapításokkal ütötte mellbe hallgatóit.
– Megrendelésre nem lehet igazi mesterművet alkotni! – harsogta, mivelhogy soha nem tolakodtak körülötte a megrendelők.
– Dehogyisnem! – vitatkoztak a többiek. – Ott van például Michelangelo. A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit is II. Gyula pápa megrendelésére festette…
Csontváry legyintett:
– Olyan is az – mondta megvetően.
/Forrás: Békés István: Új magyar anekdotakincs/
Andersen meseíró volt, de élete korántsem volt mesés.
A kis gyufaárus lányban anyjához fűződő boldogtalan kapcsolatát írta ki magából.
Andersen érzelmei végig megmaradtak egy kamasz szintjén - vélekedik a történész. Vágyai ugyan soha nem teljesültek, de a szenvedés, az állandó epekedés jót tett alkotói képességeinek. Meséi szépek, de jobb, ha a gyerekek nem tudják, mi rejtőzik mögöttük - írta az olasz lap.
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres.
Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
Megkérdezték tőle, hogy miért gyakorol ennyit, hiszen a napi nyolc óra után, sokszor még rendkívül hosszú és fárasztó koncerteket ad.
– Én mindig is nagyon precíz ember voltam – válaszolta a művész – ledolgozom a napi nyolc órámat a többi már csak szórakozás.
