Az gyerekeknek születésüktől fogva rendelkeznek az innováció képességével. Elképesztően tehetségesek. Ha nem megy valami, rögtönöznek. Nem félnek tévedni.

Felnőtt korra elveszítjük ezt a képességet. Nem felnövünk a kreativitáshoz, hanem kinövünk belőle.  Hát miért van ez így?

Féltjük az állásunkat, a befektetett pénzünket. Félünk a megaláztatástól, a gúnytól: "Lám én megmondtam" . Szégyen hibázni.  Márpedig ha nem vagyunk készek tévedni, sosem jövünk elő valami eredetivel. Sosem oldunk meg váratlan helyzeteket, problémákat, feladatokat. Mindannyian érezzük: ötletekre égető szükség van.

A kreativitás ugyanolyan fontos, mint az írástudás és a matematika.


A világ gyorsan változik.Ötletünk sincs mi fog történni a jövőben. Megjósolhatatlan.És erre kellene felkészítenünk a gyerekeket. A gyerekek teljes lényét kell oktatni, hogy szembenézhessenek a jövővel, kezelni tudják a gyors változásokat.
De mi lesz azokkal, aki kinőttek a kreativitásból?