Bolla Katalin, a mágikus realizmus festőművésze /Montázs Magazin/

Katalin festményeit nézegetve meglepődtem, és megpróbáltam megtalálni a választ arra a kérdésre: Mi a célja a festészetnek? Egyértelmű a gyönyörködtetés, információ közlése és érzelmek keltése. De Bolla Katalin festményei többet mondanak ennél: elgondolkodtatnak.

Kedves Kati! Mi jellemző a festményeidre? Mit szeretnél velük kifejezni?

Egyfajta kitárulkozás ez. Aki a festményeimet látja, a gondolataim és érzéseim legmélyebb bugyrába lát bele. Nagy bátorság kell hozzá. Eddig akár öncélú is lehetne. De abban a pillanatban, mikor a néző már önmagában is felfedez hasonló érzéseket, gondolatokat, ketten vagyunk. Egymást építve és erősítve. Összetartozunk.

Van egy blogod is: katart.blog.hu, ahol írásaidat is olvashatjuk. Mennyiben kapcsolódnak ezek a képeidhez?

A festményekhez kapcsolódó blogbejegyzések is ugyanezt a célt szolgálják. A kép és a szöveg egymást erősítve elindít egy gondolatmenetet. Az is lehet, hogy a végeredmény egészen más lesz a néző fejében, mint amit én írtam. Jól van ez így, mások vagyunk. A lényeg, hogy elindítson a nézőben valamit, amit a hétköznapok taposómalmában nem tett volna meg.

Mi vezetett el téged a festészethez?

Mindig szerettem rajzolgatni, de nem biztatott senki. Én sem vettem komolyan. Csak néhány éve fedezett fel egy festőművész, és az ő biztatására kezdtem tanulni. Szerencsére jó helyre kerültem. Horváth Lajos festőművész kezei alá. Tőle tanultam meg, hogy a festészethez nagyon nagy alázat kell. Ö ilyen. Csak később értettem meg, hogy miért fontos ez. Ha festménnyel kommunikálni akarok, akkor először meg kell értenem a nézőt. Miután megértettem, akkor tudok úgy szólni hozzá, hogy értsük egymást. Korábban néhány évet dolgoztam médiában, ezt ott tanultam. Aztán a kettő összeállt, és létrehozta az én egyedi stílusomat.

Egy interjúban így fogalmazol: „Kevés a bölcsességet tartalmazó alkotás.” Mik a terveid, hogyan szeretnéd megismertetni az emberekkel a mélyebb gondolatokat is tartalmazó alkotásaidat?

Valóban ezt látom, hogy az 1800-as évek végén elindult egy útkeresés a tekintetben, mi a festészet célja. És ez a keresgélés ma is tart. Nem igazán találja meg a helyét. Pedig szerintem kézenfekvő. Ugyanaz, mint minden más művészeti ágé. A zene, az irodalom, a tánc, a film, a fotó a maga eszközével hozzánk tesz valamit. Úgy is fogalmazhatunk, hogy hozzásegít ahhoz, hogy jobban megismerjük magunkat és a körülöttünk lévő világot. Mégis kevés az olyan képzőművészeti alkotás, ami ezt a bölcsességet szolgálja.

Ezen szeretnék változtatni. Én elkezdtem, és remélem, találok segítőtársakat és olyan hírközlő eszközöket, bemutatkozási formákat, amelyeken keresztül ezt méltóképpen tudjuk közvetíteni. Az is felmerült, hogy elindítok egy irányzatot Wise Art (bölcs művészet) alatt. Ha valaki ezt olvassa, és lát benne fantáziát, ….hát uccu!!- csináljuk együtt!

A gyermekeid szeretnek rajzolni? Magaddal viszed őket a festmények, a rajzok világába?

A gyerekeim szeretnek rajzolni, de nem erőltetek rájuk semmit. Minden gyerek alapból tehetséges. Nekem csak annyi a szerepem, hogy ne veszítsék el, ne hagyják magukat beskatulyázni. Hogy folytatják-e, amit tőlem látnak, nem tudom. Nem is fontos. Nekik is meglesz a maguk élete. Ha a példám mégis segíti őket abban, hogy merjék a saját életüket felvállalni, szülőként elvégeztem a dolgomat.

A festményeid szerepelnek tárlatokon? Volt már önálló kiállításod?

Egy önálló kiállításom volt. A kezdő művészek tárlatai nem népszerűek. A látogatottságuk – ha nem kapcsolódik más programhoz – elég gyér. Látszólag az emberek elpártoltak a művészettől. A valóság viszont pont fordítva van. A festészet öncélú lett. „Nézzétek, milyen szépen tudok festeni virágot, tájat, stb.” Ok. Na és? A pályájuk elején álló művészek tárlatait ez az előítélet árnyékolja be. Nem akarok része lenni. Más utakat keresek.

Milyen technikával alkotsz a legszívesebben? Van kedvenc témád, színed, visszatérő gondolatod?

Több mindent kipróbáltam, aztán az olajfestéknél maradtam. Ez áll kézre. Témaválasztásom többnyire abból ered, hogy kíváncsi természet vagyok. Szeretek olvasni, mély beszélgetésekbe bonyolódni, megérteni más emberek nézőpontját, új összefüggéseket keresni és találni. Így születik az alapötlet. Azt addig érlelem, forgatom magamban és vázlatolok, míg össze nem áll a téma. Amikor már festek, nem gondolkozom. Megszűnik tér, idő. A festmény átveszi az irányítást. Nem tudom racionálisan megfogalmazni, miért lett az olyan kék, és hogyan lett oda jó az a piros. Egyszerűen magától megy minden.

Mi az ars poeticád?

Ha csak egy gondolattal, érzéssel, egy felismeréssel hozzá tudok tenni a festményeim által valaki életéhez, az már siker. Ha pedig értékelik, értéket is fog képviselni. Van egy mottóm. Ebben benne van minden. Így hangzik:

A történet RÓLAD szól, amit megértesz belőle, TE vagy.

Kedves Katalin! Köszönöm szépen az interjút. Kívánom, hogy képeid minél több embert megszólítsanak, elgondolkodtassanak. Sok sikert és hozzád hasonló elhivatott támogatót kívánok terveidhez!

Katalin elérhetősége: katart.blog.hu

 

Weninger Erzsébet

https://montazsmagazin.hu/bolla-katalin-magikus-realizmus-festomuvesze/?fbclid=IwAR1yN8g-hGUuVtwmAorkrltEywIvduB7ZKBWbzLVNZmMZM6gxYOM6MI18fQ