Az emberiség kezdetektől fogva tisztel maga fölött egy teremtőt. Hosszú ideig a teremtőtől függött. Nem volt   elég hatalma, hogy megküzdjön a természeti erőkkel, az időjárással, az aszályokkal, az élelmiszerhiányokkal. Mára a helyzet megváltozott. A tudás és a technika fejlődése már nem tette olyan sebezhetővé az embert. Hatalma egyre nőtt. Közben elveszítette a teremtővel való szoros kapcsolatát. Sőt úgy érezte övé a hatalom. Megteremtett magának mindent: otthont, védelmet, élelmiszert, biztonságot. Csak egyet nem: Bölcsességet. Őrült módjára tömegesen állítja elő a jobb élet eszközeit, az oktatás révén az új társadalmat. De hova vezetett ez az isteni bölcsesség nélkül? Meddig tartható fenn ez az állapot? Vesztébe rohan? Képes lesz időben észbe kapni?